Az "Egymillióan a magyar sajtószabadságért" csoport vezető szónokával nagyinterjút közöl a kormánypárti Magyar Nemzet Online.
Szép és hiteles. Mindkét oldalról:)))
Az "Egymillióan a magyar sajtószabadságért" csoport vezető szónokával nagyinterjút közöl a kormánypárti Magyar Nemzet Online.
Szép és hiteles. Mindkét oldalról:)))
A háromból ketten Koppenhága környékén töltöttük az előző kormányzati ciklus nagyobbik felét. The Nordic Model. The Northern Dimension. Sorolhatnánk, mennyi tanulnivaló akad fent, északon. Maradtunk volna ott - ismételgetik mostanság egyre gyakrabban, ha társaságban mesélünk erről, sokszor kb. szemrehányásra emlékeztető hangon. Hihetetlen, mennyire készen vannak az emberek: a stressztől, a szar fizutól, az idegölő hangulattól, a gyér kormányzástól. Ugyanennyire hihetetlen, hogy ha az "és akkor mit tegyünk?" kérdése kerül előtérbe, az elégedetlenek nagyobbik fele kvázi sértődött képet vág, és bevackolja magát a hősies kommentelő üzemmódba, a másik, tevékenyebb rész pedig - mint a csak muszáj lenne - szalad a szervezeti, politikai, pénzügyi know how-ért az alig egy éve eltakarodott, korrupt és e minőségében végtelenül hiteltelen SZDSZ-es elithez.
Ez az a lelki kiszolgáltatottság, ami odakint számunkra ismeretlen volt. Tervezem, hogy a blogon is rendszeresen "bezzegelésbe" fogok majd, és egy sorozat keretében összefoglalom, mit és hogyan tesznek valódi demokráciákban a valódi civilek... akiktől a mi kis "hivatalos ellenzékünk", Millástul, sajátcelebestül olyan távol esik, hogy nem is eshetne távolabb.
Lehet, hogy nem ez a jó pillanat: legutóbb épp egy tegnapi sétán éreztem úgy, hogy meggyőztek, nincsen itt az idő. Kiállni, belekezdeni, ahogy odakint hívni szokták, bármiféle momentumban hinni és reménykedni. Amikor a blog ötlete megfogalmazódott, többen beszéltünk lelkesen róla, akkor még olyanokkal is, akik azóta visszakoztak. G (bár eleinte nagyon szabadkozott) azóta visszatért hollandus fészkébe ("disszidált", ugye), A és a másik A feladták, szarnak az egészre. És akad pár olyan barátunk, aki minden tudása ellenére képes hinni a már-már hivatalos alternatívában (Milla). Tőlük biztosan érkezik majd a sav, előbb sms-ben, aztán kommentben, akár nagyobb kiszerelésben, ha felfedezik, hogy tényleg elindultunk. Mert bár lehet, hogy nem ez a jó pillanat, nem bírjuk tovább.
Kik vagyunk? Ha bárkik is, leginkább tősgyökeres dél-budai gyerkőcök, pár év külföldi melóval a hátunk mögött és sok-sok gondolattal arról, mit hogyan kéne itthon és leginkább, mit hogyan nem. Van politikai álláspontunk. Egyelőre hárman vagyunk és a látszat ellenére nem én, Eszterke a vezér, csak épp senki más nem vette a fáradtságot, hogy megírja az első posztot. Hárma két országban, háromféle civil szervezetben, összesen nyolc évet töltöttünk el. Mindhárman 2009 telén érkeztünk haza. Tavaly már szavaztunk. Akire szavaztunk, egészen szép eredményt ért el és a maga nemében elsőként került a magyar országgyűlésbe. Hittünk. Azóta picit csalódtunk. Néha arra is gondoltunk, el van baszva az egész, és 2011 tavaszán magunk is csatlakoztunk a "hivatalosakhoz", de ami végül kialakult (a Firma régi számából idézve, "különös korszak vette itt egy különös kezdetét"), arra mi sem számítottunk. Egy vállalhatatlan kormányzás, a nyomuló szélsőjobb és mindezekkel szemben: egy korrupt, hataloméhes, pártholdudvaronc mozgalom. Az ancien régime új ruhája.
Ez a blog a "civil" fogalom védelméről szól, tűzzel és vassal, foggal és körömmel. Arról szól, hogy a "Nem tetszik a rendszer!" minden, csak nem civil, minden, csak nem független, minden, csak nem hitelesebb az önmagát lejárató, hiteltelen kormánynál. A blog arról szól, amit róluk, a "hivatalos ellenzékről" tudunk, és amit ők nem árulnának el. És néha arról - én ezen leszek -, hogy milyennek kellene lennie egy valódi és konstruktív civil mozgalomnak. Ahogyan mi láttuk, ahogyan itthon is szeretnénk. Ennek érdekében nyomozunk és ha kell, ítélkezünk. Ez lesz a CSI: Budapest.