.jpg)
A háromból ketten Koppenhága környékén töltöttük az előző kormányzati ciklus nagyobbik felét. The Nordic Model. The Northern Dimension. Sorolhatnánk, mennyi tanulnivaló akad fent, északon. Maradtunk volna ott - ismételgetik mostanság egyre gyakrabban, ha társaságban mesélünk erről, sokszor kb. szemrehányásra emlékeztető hangon. Hihetetlen, mennyire készen vannak az emberek: a stressztől, a szar fizutól, az idegölő hangulattól, a gyér kormányzástól. Ugyanennyire hihetetlen, hogy ha az "és akkor mit tegyünk?" kérdése kerül előtérbe, az elégedetlenek nagyobbik fele kvázi sértődött képet vág, és bevackolja magát a hősies kommentelő üzemmódba, a másik, tevékenyebb rész pedig - mint a csak muszáj lenne - szalad a szervezeti, politikai, pénzügyi know how-ért az alig egy éve eltakarodott, korrupt és e minőségében végtelenül hiteltelen SZDSZ-es elithez.
Ez az a lelki kiszolgáltatottság, ami odakint számunkra ismeretlen volt. Tervezem, hogy a blogon is rendszeresen "bezzegelésbe" fogok majd, és egy sorozat keretében összefoglalom, mit és hogyan tesznek valódi demokráciákban a valódi civilek... akiktől a mi kis "hivatalos ellenzékünk", Millástul, sajátcelebestül olyan távol esik, hogy nem is eshetne távolabb.
